Az egész görögországi út legjobban várt programja volt soron. A Korintoszi csatornán való hajózás. Az interneten már sokszor olvastam róla és a történelmét is tudni véltem, de ami a legjobban meglepett az a mérete. Nem nem a nagysága, éppen ellenkezőleg. Az a szűk 7 km, ami maga a csatorna. Nem panaszkodás képen írom, de az oda-vissza 2 óra gyorsan eltelt. Persze a java azért csodálkozással. Valóban nagyszerű munkát végeztek a kivitelezők, de azért lehetett volna szélesebb egy kicsit. Manapság inkább csak a túristák szórakoztatására van fenntartva és vannak időszakok, sőt évek, hogy nem is működik. Nekünk szerencsénk volt.

Az út második része inkább csak a történelemről szól. Romlátogatás, de abból is sok. Első megállónk Epidavros volt. A néhai város és olimpiai központ. Hát a színházán kívül sajnos sok nem maradt belőle, ami igen az inkább csak kőhalom szépen sorba rendezve.

A második romlátogatás történelmileg érdekesebb volt, de "építészetileg" gyengébb. Mükéné. A mínoszi birodalom alapja. Itt is csak a romok voltak látványosak, bár el kell ismerni, hogy a majd 3500 év azért nyomot hagyott a városon. Nem késői barokk és nem is reneszánsz. Manapság úgy mondanánk, hogy letisztult formák és kövek voltak. De a történelme - főleg, ha beletudja magát képzelni az ember - akkor az fantasztikus.