A harmadik napon mi történt? Gyakorlatilag semmi. Már ébredéskor esett az eső és hideg volt, ezért az a döntés született, hogy reggeli után sártat bontunk és elindulunk haza. A hazavezető úton végig esett az eső, borzalmas idő volt.

Amit sajnáltunk az csak az, hogy szinte ott voltunk a Krisna-völgy „kapujában“ csak éppen belépni nem tudtunk.

Talán majd szeptemberben.

Második nap sem úgy telt, ahogy terveztük, annak ellenére, hogy több tucatszor átszerveztük az előző éjszaka, este. Reggel szakadó esőre ébredtünk. A reggeli helyére mire elértünk igencsak eláztunk volna, ha nem lett volna esernyőnk. A reggeli? "Full vega" volt. Körözött, sajt és zöldségek. De egy ilyen helyen ez van, nem is zavart. A délelőtt semmittevéssel telt, filmet néztünk és telefonoztunk aszobában. Délután már azért unatkoztunk, ezért eldöntöttük, hogy mégiscsak kimozdulunk. A településtől nem messze van egy nemzeti emlékhely egy apátság romjai látogató központtal. Szent Egyed bencés apátság.

A központ nem volt igazán nagy szám. Kicsivel többre gondoltam. A környezetét látva nagyobb kiállításra számítottam. Ez inkább csak egy kőtár plusz egy-két interaktív tárló. A romokhoz sajnos direktbe nem lehet felmenni,mert éppen felújítás alatt van csak úgy, mint az ott lévő kilátó. Kocsiba kellett ülnünk és megkerülni a több hektáros területet. A templom romjai szépen fel lettek újítva és a környezete is szépen meg van csinálva, de maximum fél óránál nem kell többet rá szánni. Mivel ilyen gyorsan végeztünk adta magát, hogy akkor most mit csináljunk ?

Még indulás előtt néztük az időjárás oldalakat és ott úgy látszott, hogy kora délután jó idő lesz, majd 3 körül ismét esni fog, majd késő délután ismét szép idő lesz. Na mi ennek ellenére bevállaltuk, hogy a 3 órás eső ellenére mégiscsak visszamegyünk a Balaton partra. Most éppen Fonyódra.

Ahogy kiértünk a tópartra már látszott a vihar. Nem is kellett sokáig rá várni, még egy fagyit is alig tudtuk megenni. Az eső elől ismét a kocsi mentett meg. Hazafelé az úton olyan viharba kerültünk, hogy kétszer is meg kellett állnunk, mert a kocsi ablaktörlője nem bírta. Semmit nem láttam. Sosem jártam még így. A szállásra visszaérve ismét nem maradt más, csak a punnyadás és a pihenés.

Az igazság az, hogy nem is a Balatonhoz készültünk, mert a cél valójában a Kisna-völgy volt. Az ok pedig az, hogy volt egy belépőnk a völgybe 4 főre és nem akartuk kihagyni az ingyenes lehetőséget. Régóta járunk ide, mármint a völgybe, de most úgy lett, hogy előtte való nap elindultunk egy nap ott lét és egy nap vissza. A tervek szerint az első nap megállunk a Balaton déli partján, fürdőzés, pihenés, hassütögetés - a napon - majd a foglalt szállásunkra a Somogyvámoson lévő "Radhé Resort" Apartmanokba. Második nap a Völgy. Harmadik nap, pedig ismét balatonparti punnyadás és este haza.

A terv ez volt, de a tervek nem mindig úgy sikerülnek, ahogy szeretnénk.

Olyan szép lett volna, csak hát az évszázad vihara egy kicsit módosított a terveken.

 A hétfő reggeli indulás meg is volt és el is jutottunk Siófokig. Ott a már megszokott szabadstrandot választottuk, de már a viharfelhők is gyülekezni kezdtek. A víz nagyon kellemes volt, sőt még melegebb is volt az átlagtól. A fürdőzés nem tartott sokáig, mert a vihar sajnos "lecsapott". A kocsi mentett meg a végleges elázástól, de mint utólag kiderült itt még nem is volt annyira vészes, mint Szegeden. Az elmaradt fürdőzés miatt a szállásra már kora délután eljutottunk. Igen csak meglepő volt a hely. Tudtuk hová jövünk, de mindig meglep. Persze pozitív értelembe. A szobánkra nem lehetett panasz. Klasszikus 2 ágyas szoba, modernül felszerelve, egy kis régies beütéssel. A "nagyanyám" korabeli asztalt, azért nem tudnám hová tenni. Aznap már nem igazán esett, így egy kicsit kezdett unalmas lenni, ezért arra jutottunk, - hogy mivel itt a faluba semmi nincs -, ezért visszamegyünk a Balatonhoz, ha más nem, azért, hogy vacsorázzunk valahol. A partot Balatonlellénél értük el, és ott is vacsoráztunk. Egy kellemes séta és fagyizás után este fél 9-re értünk vissza a szállásra.

Elindultunk hazafelé. Az út ismét "huszon" órásnak indult, de a busz sofőrők szóltak, hogy egy kicsit kerülnünk kell, mert a Korfuról jövőket is fel kell venni. A kerülőnek végül lett egy pozitív hozadéka is. Korintosznál elkanyarodtunk attól az úttól, amin jöttünk és végigjöttünk a Korintoszi csatorna partvonalán. Az autópálya végig a parton halad, ezért az öböl mindig látható. Nagyon szép útvonal. Az út csúcsa természetesen mégis az volt, amikor az öblön átmentünk a Rio-Antirrio hídon. Voltam már rajta kétszer is, de akkor mindig éjszaka volt és alig látszott valami. Most a lemenő nap fényében még szebb volt. Az út innen már nem tartogatott érdekességet. A határokat - még a röszkeit is - viszonylag gyorsan átléptük és a várakozásokkal ellentétben, már délután 1-kor itthon is voltunk.

 Végelszámolás :

Az oda és a vissza út valóban hosszú és a buszok bármennyire is kényelmesek, de lefárasztják az embert. Saját kocsival lehet másabb lenne, de akkor sok más olyan dolog idegesítene, ami itt nincs meg. Gondolok itt pl, egy lerobbanásra. Persze sok mindenre fel lehet készülni, de így, hogy nem én vezettem nem kellett. 😄

A szállásunk, azért lehetett volna jobb is. Úgy fogalmazok inkább, hogy most inkább egy kicsit "retro kinézete" volt. Nyilván mi olyan részben voltunk elszállásolva, ami még felújításra vár, mert a felettünk lakók már modernebb szobákat kaptak, de azt mondanám hogy igaz az az állítás, hogy a szobák csillagozását görögben egy kicsit másképp mérik. Náluk az erős 3 csillag itt inkább csak egy gyenge 2-es. Viszont rettentő előnye volt, hogy a part tényleg csak pár lépésre volt. Maga a part pedig jó volt, tetszett. A település állítólag "halászfalu" ma már inkább egy kezdő üdülőközpont. Van még mit fejlődniük, de az irány jó. Viszont előnye, hogy sosem lesz egy túlzsúfolt hely.

A fakultatív programok jók voltak,- legalábbis amikre elmentem. Az Athéni túranap állítólag elmaradt, mert nem jött össze annyi jelentkező, de a BBQ sütögetős hajókirándulás - más elmondása alapján - jó volt. Az biztos, hogy nekem ha végig csak a part lett volna, akkor igencsak unalmas lett volna, de szerencsére nem így volt.

Vissza már még egyszer nem mennék, annyira azért nem volt benne a "húha" faktor.

Azért vontam össze, mert a 6.napon nem csináltunk mást, csak pihentünk, fürdőztünk. Annak ellenére, hogy nem csináltunk semmit úgy el fáradtam, hogy csak na. A 7. nap az csak egy hirtelen jött ötletből adódott, mert két nappal előtte, amikor átmentünk Napflioba, akkor én csak a várat néztem meg és már el is telt vele az idő. A város pedig kimaradt. Még szerencse, hogy reggel mentünk és még se meleg se tömeg nem volt. Ez a város a shoppingolós nők vágyálma lehet. Annyi kisbolt és butik volt, hogy több nap is kevés lett volna. De szerencsére minket ez a rész nem érdekelt, ezért maradt a városi bóklászás, nézelődés. Sajnos a majd 4 óra gyorsan eltelt, és délben már jöhettünk is vissza Toloba. 

Nem bántam, mert már biztos volt 35 fok meleg. Amint visszaértünk......irány a strand.

Ma a szomszéd városba mentünk át Napflioba. Tömegközlekedéssel. A busz fél óra alatt ért át és 2 EUR - ba került. A csapat női tagjai a hetenkénti piacot választották, de én inkább a város látványosságát a Palamidi erődöt. A hegy tövéből egy lépcsősoron lehet felmenni. Persze van kocsival megtehető út is, de az a könnyebb. A lépcsős az majdnem 900 lépcsőt jelent. Meg is küzdöttem vele rendesen. 4 vagy 5 alkalommal is meg kellett állnom, mert igencsak küzdöttem. Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, de amikor a többieket is láttam szuszogni és a lihegve pihenni, akkor azért megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok puhány. Minden esetre megérte az erőfeszítés, mert a látvány kárpótolt mindenért. Az erőd ma már inkább csak falakból áll, de jó vastagokból. Múzeum nincs csak egy büfé, ha esetleg elfogyott volna a vized a kaptatón. De csak ismételni tudom magam a látvány tökéletes volt. Az erőd látogatás bő 3 órába bele is fért és még egy kis városnézési idő is maradt. 

A nyaralás második kirándulós programja egy szigetek közötti hajókázás volt kettő sziget megnézésével. Pontosítok, mert nem a sziget, hanem a rajtuk lévő 1-1 városka megnézése. Sőt még tovább megyek. Nem is a megnézése, hanem felhívás egy kiadós shoppingolásra. Az első megálló majd 3 órás hajókázás után Idra ( Hidra) szigete volt. Le a kalappal előtte, mert tényleg szép kis település. Minden makulátlan. Olyan "görögös".

A második sziget már a visszafelé vezető úton volt, Spestses városka a nevét adó szigeten. Itt már csak 2 óra szabadprogram volt, de a mérete is a városnak csak a harmada volt. Elég volt. A különbség igazán az volt, hogy az első szigeten se autóval, se motorral nem lehetett közlekedni, addig az utóbbin csak ezek voltak. Mindenki ment, mint a félőrült. Ettől függetlenül ez a hely is tetszett. 

 A kétórás szabadprogram után ismét jó volt a hajón ülni. Bő 1 óra kellett, hogy hazaérjünk. Ez 19.30 lett.

Az egész görögországi út legjobban várt programja volt soron. A Korintoszi csatornán való hajózás. Az interneten már sokszor olvastam róla és a történelmét is tudni véltem, de ami a legjobban meglepett az a mérete. Nem nem a nagysága, éppen ellenkezőleg. Az a szűk 7 km, ami maga a csatorna. Nem panaszkodás képen írom, de az oda-vissza 2 óra gyorsan eltelt. Persze a java azért csodálkozással. Valóban nagyszerű munkát végeztek a kivitelezők, de azért lehetett volna szélesebb egy kicsit. Manapság inkább csak a túristák szórakoztatására van fenntartva és vannak időszakok, sőt évek, hogy nem is működik. Nekünk szerencsénk volt.

Az út második része inkább csak a történelemről szól. Romlátogatás, de abból is sok. Első megállónk Epidavros volt. A néhai város és olimpiai központ. Hát a színházán kívül sajnos sok nem maradt belőle, ami igen az inkább csak kőhalom szépen sorba rendezve.

A második romlátogatás történelmileg érdekesebb volt, de "építészetileg" gyengébb. Mükéné. A mínoszi birodalom alapja. Itt is csak a romok voltak látványosak, bár el kell ismerni, hogy a majd 3500 év azért nyomot hagyott a városon. Nem késői barokk és nem is reneszánsz. Manapság úgy mondanánk, hogy letisztult formák és kövek voltak. De a történelme - főleg, ha beletudja magát képzelni az ember - akkor az fantasztikus.

Az első teljes nap.

Nem is csináltunk semmit. De tényleg. Reggel a kávét meginni, majd a vízparton reggelizni. Nem is kellene ennél több. Ja, de igen. Egy kicsivel melegebb víz. Nem mondanám vészesen hidegnek, de ha csak 1-2 fokkal lenne melegebb az nem lenne baj. A nap? Az süt már rendesen. Még a múlt évben is mire a tengerhez értünk volt egy kis előre barnulásunk. Most a májusi hidegek miatt mindenki inkább fehér volt, mintsem "előbarna". Meg is kapott a nap mindenkit. A teljes nap strandolással telt. Persze én azért délben tartottam egy kis sziesztát. 🙂 A délután és az este sem telt másképp. Semmittevéssel.

A szobánkat végül délután tudtuk csak elfoglalni. Ha jellemeznem kellene, akkor azt mondanám, hogy egy kicsit "retro" a hangulata, de nem inkább csak szegényes és lepusztult. Ettől független, azért elleszünk itt az biztos. A bepakolás után már tényleg semmi különös dolgunk nem maradt, csak, hogy lemenjünk a partra és megmártózzunk az igencsak hűvös vízben. Itt jegyezném meg az időjárásról, hogy annak ellenére, hogy igencsak felhős, de nincs hideg és fontos, hogy nem esik az eső. Délután 3-ra már nagyon jó idő is lett. Voltak még felhők, de azok már nem tartottak vissza. Mondanom sem kell, hogy mire eljutottunk az estéhez már igencsak fáradtak voltunk, de megérte. Szerintem 1 perc alatt elaludtam.